Hogyan lehet megszabadulni az emberek verésétől.

A pszichiáter szerint már a fiatalok is kénytelenek egy belső, automatikus kiegyezést végrehajtani, mert családot akarnak alapítani, és meg szeretnének élni. Nem hisz abban, hogy fel fog tűnni egy csodálatos új vezető vagy hazajönnek a magasan képzett, nyitott gondolkodású emigránsok, és rendbe rakják az országot.

Azt nekünk magunknak kell megtenni. A magyar filmeket is pszichiáterszemmel nézi? De ha valami foglalkoztat, akkor szívesen leások a mélyére. Nem az izgat, hogy magyar-e a film. Megkönnyebbülés, ha nem kell ezen agyalnom, és a mű magáért beszél. A Fehér Isten esetében például nem kellett, de egy Tarr Bélát nézve sem azon jár az eszem, hogy magyar-e. Fárasztó, ha drukkolni kell azért, hogy ne lehessen észrevenni.

Otthon, édes otthon (Morvai Krisztina büntetőjogász)

Bár szívesen drukkolok, de akkor előfordulhat, hogy azt érzem, mint a focinál: kicsi, sárga és savanyú, de a miénk. Bánki György Fotó: Fülöp Máté A Színház- és Filmművészeti Egyetemen óraadó tanár vagyok, ott próbálok átadni valamilyen emberképet, olyan lelki mechanizmusokról szóló tudást, amivel utána értően dolgozhatnak a leendő dramaturgok és színészek — most épp drámainstruktorokat oktatok.

Az emberismeret mellett szóba jöhetnek társadalmi kérdések is. Ez is az életünk része. Bibó szerint például a kiegyezés óta beszorultunk egy torzult, önmagát újratermelő karakterállapotba, aminek alapja többek között az egymás iránti bizalmatlanság, az együttműködés hiánya. Úgy véljük, hogy a problémáink forrása valahol rajtunk kívül van.

Ebben V.

Károly német-római császár követe úgy ír le minket, mint akik csak a saját hasznukat nézik, lopják a köztulajdont, és nem becsülik a többi országot. Úgy mulatoznak együtt, mintha testvérek volnának, de közben sunyin acsarkodnak egymásra. Ahol bármit el lehet érni pár ember megvesztegetésével. Akik önteltek, büszkék, nem tudnak parancsolni vagy engedelmeskedni, nem fogadnak el tanácsokat.

Mit mondjak, nem tetszettünk ennek a követnek, nyilván a korabeli rezsicsökkentés okozta sérelmei miatt. Közben mi itt az új évezredben is folyton csak reménykedünk, hogy majd ez az egész megváltozik: adunk magunknak még öt évet, és minden szuper lesz!

Magyar Narancs - Belpol - Otthon, édes otthon (Morvai Krisztina büntetőjogász)

Tulajdonképpen most, hogy az állam magához ragadja az oktatást, a pénzkifizetéseket, megszűnik a sokszínűség, aki ebbe belenő, az folyamatosan függő helyzetben lesz az államtól, mely azt is meg akarja mondani, hogy hogyan gondolkozzon. Erre két válasz lehetséges: magában kialakít egy ellenkultúrát — ez volt a nyolcvanas évek végéig —, vagy hozzásimul és betagozódik a rendszerbe.

Közben persze néhány dologról nem beszél, nem gondolkodik, nem firtatja rendszerszinten a dolgot, talán még önmagában sem.

Ennek számos jele van, hisz azok, aki most lázadóak lehetnének, akik a húszas-harmincas éveikben járnak, már ebben az életkorban kénytelenek egy belső, automatikus kiegyezést végrehajtani, mivel családot akarnak alapítani, és meg szeretnének élni.

Ez egy szomorú történet. Abu Ghraibban Bagdad közelében lévő börtön, ahol az amerikai katonák kegyetlenül megkínozták, megalázták a feletteseik tudtával a — jórészt ártatlan — fogvatartottakat — a szerk. Ha ezeknek az egyébként korábban teljesen normális embereknek az addigi életét és az ottani szituációjukat megismerjük, elkezdjük érteni őket, és látni, hogy hétköznapi emberek.

Sőt, mi több: a rossz, a hatalom által megépített helyzetben még logikusnak is tűnik a cselekedetük. Ettől még iszonyatos.

Viszont ha csak a fotókat nézzük, azt gondolhatjuk, ezek eleve szörnyetegek. Az igazi gondot azonban az életünkben nem a szörnyetegek okozzák, bár a szörnyetegek szeretnek az élre törni, és meghatározni az életünk szabályait, mert nekik így biztonságosabb, mi meg azt hisszük, hogy nekünk is.

Az átlagember kiegyezik a számára konstruált rossz helyzettel is, beleilleszkedik, és vacak vagy egészen megdöbbentő reakciókat produkál. Hirtelen megértjük, hogy Hanna miért zárja be a zsidókat a lángoló templomba.

Tudunk tanulni, csak akkor arra kell berendezkedni, hogy ezt a tudást ébren tartsuk — erre valamiért a nyugatos demokráciák hajlamosabbak. Nem szabad félresöpörni, ami megtörtént, és azt gondolni, hogy hatvan vagy ötven évvel ezelőtt barbárabbak voltak az emberek.

Újra kell mesélni a történeteket, mert ha nem meséljük újra, és ha nem érnek össze a történeteink, vagy nem világos a tanulság, vagy önszépítő kultúrát alakítunk ki, akkor a tapasztalatok eltűnnek a süllyesztőben. Ott vannak privátban, az egyes emberekben, de nem hasznosíthatóak: újra elkövetjük egymás vastagbélrák-irányelvek 2020 a bűnöket.

Az Egyesült Államok mellett Németország az egyik motorja ennek, ahol a holokauszt után még mindig kellően nagy a bűntudat, és máig hat a felelősségvállalás.

Véresen komoly

De nem jelentkezett ez ott sem rögtön, hanem csak évtizedekkel a második világháború után. Egy darabig az van, hogy aki ellen vétkeztünk, haragszunk is rá, hogy ne kelljen átélni a bűntudatot, hogy ne fenyegessen az empátia, mert akkor az egészet újra kéne gondolni, ami nem igazán kellemes. Mi rögzültünk ebben a fázisban. Általánosságban az látszik, hogy élhetőbbek azok a társadalmak, ahol mód van a múltbeli tapasztalatok ébrentartására, ahol a történetek elmesélhetőek, és így megérthetővé válnak, mert mindegyikről kiderül, hogy embertársakról szól.

Hangsúlyozom, hogy látszólag. Ezzel a felfogással az a baj, hogy a megértést az áldozattól és a külvilágtól várja, de kevésbé akarja nyújtani.

„Embereket el lehet hallgattatni, a valóságot viszont nehéz bezárni a spájzba” - Véresen komoly

Érték támadások írásai miatt? Azért is, mert talán most már tényleg hogyan lehet megszabadulni az emberek verésétől kell, ha az ember beszélni akar ezekről.

Természetesen, aki szeret szemet hunyni efölött, az kikacaghatja ezt a félelmet. Ám, ha emberek egy bizonyos körülírt csoportja egy kézben tartja a kormányzást, a közmédiumokat, az információt, az adóhivatalt, a kormányzati ellenőrzést, a bíróságot, az ügyészséget és a rendőrséget, ha ő fizeti vagy cseréli le azt is, aki róla kritikát mond, hogyan lehet megszabadulni az emberek verésétől ez a helyzet még csupa jó szándék mellett is torzításhoz vezet.

Egy ilyen helyzetben bárkivel történhet bármi. Ugyanis semmilyen garancia nincs, hogy ha valaki közli a véleményét, akkor az nem fog rosszul járni: a jelleme megsemmisítésétől az egzisztenciája felszámolásáig bármit meg lehet vele tenni ebben a fajta államszerveződésben, akár csak ügybuzgalomból. Hogy az egyneműség és a letisztultság hamis nárcisztikus igénye kielégüljön. Embereket el lehet hallgattatni, a valóságot viszont nehéz örökre bezárni a spájzba. Fotó: Fülöp Máté — Önnel megtörtént, vagy látott tönkretett egzisztenciát azért, mert véleményt mondott?

A Pénz Mesterei (FULL) (HUNSUB)

Onnantól kezdve, hogy pénzről, imidzsről vagy szimbólumról van szó, az illető könnyen járhat rosszul. Láttam olyan embert, aki áldozata lett pártpolitikai mediatizált támadásnak, ami egy rendkívül megbetegítő, destruktív dolog. De ez bármelyik oldalon megjelenhet, a média és a közösségi háló kiszámíthatatlan erővel hozhat embereket tárgyiasított, méltatlan és megalázó helyzetbe. Olyan társadalomban élünk, ahol az egyén a többiektől nagyon kevés védelmet kap.

Ezt ki lehet venni a pártpolitika égisze alól, a kontextus tágasabb, de a hatalmi berendezkedés még inkább felerősíti, veszélyesebbé teszi a terepet, és modellül szolgál az indulatok kiélésére.