Gyűrűs férgek. A gyűrűsférgek törzse
Gyűrűsférgek törzse
A szelvények úgy fejlődnek, hogy a gyűrűket elválasztó barázdáknak bemetszéseknek megfelelően hártyás válaszfalak, harántsövények dissepimentumok vagy septumok nyomulnak a testüregbe, melyet szintén kamrák hosszanti sorára tagolnak fel.
A gyűrűk, illetőleg a szelvények száma bizonytalan s véges-végis a test hosszában egyforma alkatúak. A száj az első szelvény mögött fekszik.
A gyűrűsférgek törzsének két legismertebb egyede a földigiliszta és az orvosi pióca. Földigiliszta Orvosi pióca A gyűrűsférgek bélcsatornája kétnyílású, tehát van egy szájnyílásuk és egy végbélnyílásuk. Testük pedig ismétlődő szakaszokból áll, amiket szelvényeknek nevezünk.
A gyomor mellső szakasza igen gyakran ormányként kinyújtható és kitüremlíthető, melyet ilyenkor vagy ásásra, vagy pedig a zsákmány megfogására használ fel az állat. Már a bevezetésben kifejtettük azt, hogy a gyűrűsférgek magasabbrendűsége különösen idegrendszerük alakjában és tagolódásában válik nyilvánvalóvá, mint azt legjobban a ábráról is leolvashatjuk. Az ábra balfelén látható egyik tengeri gyűrűsféregnek, az Aphroditének idegrendszere még a kötélhágcsós alkatot egészen világosan mutatja, mert a dúcpárok jobb és bal csomói egymástól távol esnek.
- Rend: Kétpár-heréjű giliszták Opisthopora
- Biológia - évfolyam | Sulinet Tudásbázis
- Gyűrűsférgek Az állatvilág evolúciójában az újabb fejlődési szintet a szervek kialakulása, majd egyre bonyolultabbá válása jelenti, mert így növelhető leghatékonyabban az alkalmazkodás, a specializálódás révén.
- A nyelv hpv rákja
- Jellemzők[ szerkesztés ] A gyűrűsférgek az ősi laposférgekből alakultak ki a kambriumi robbanás idején.
- A gyűrűsférgek törzse
A jobboldalin, a Serpuláén azonban, a létrához való hasonlatosság annyiban mosódik el, hogy a hasdúcpárok egymáshoz igen közel esnek s egymással összeolvadnak. Az ábra első fele által papilloma kenőcs a fején állapot az ősibb, a másodikon látható az előrehaladottabb.
Az idegrendszer gazdagabb és tökéletesebb kifejlődéséből következik, hogy a gyűrűsférgek életnyilvánulásai erő és a sokoldalúság tekintetében sokkal magasabbrendűek, mint a többi férgeké. A gyűrűsférgek között a mozgásszerve alkata és a mozgás módja szerint két főcsoportot különböztetünk meg, melyek gyűrűs férgek az egyiknek a földigiliszta, a másiknak pedig az orvosipióca a képviselője.
A Földigiliszta Lumbricus herculeus Sav. Az Orvosi pióca, Hirudo medicinalis, 1.
A földigilisztán a helyváltozó szerveket csak úgy vesszük észre, ha az ujjunkat az gyűrűs férgek testén hátulról előre haladva végig húzzuk s e közben annak, a mozgatósörtéktől származó érdességét megállapítjuk. Ezeket azok az apró sörték jellemzik, amelyek vagy közvetlenül a bőrbe, vagy pedig a bőrből kiálló lábszerű csonkokba vannak beültetve; az állatok a sörtéket mozgás közben mint támasztó, kapaszkodó, vagy evezőszerveket használják fel. Velük ellentétben a pióca körül a gyűrűsférgek III.
Ezeknek testüregét a törzsben hatalmasan kifejlődő izomzat annyira elnyomja, hogy csak némi csőrendszer marad vissza belőle.
A tengeri gyűrűsférgek, valamint a csillagférgek tojásából, mint a bevezetésben említettük, szabadon úszó trochophora-álca fejlődik, amely mind az örvényférgek Müller-féle álcájához, mind pedig a kifejlett kerekesférgekhez sokban hasonlít. A trochophora-álca ilyenképpen az állatok nagy számának mintegy összefoglaló képviselője, melyeket az álca után a trochophora körben foglalhatunk össze.
A Polygordius trochophora álcája. Az örvényférgek ismertetésekor rámutatunk arra, hogy a Gunda segmentata bélágainak és szaporítószerveinek, valamint a kiválasztószerv szájadékának szabályos megismétlődése azt az útat mutatja, melyen a gyűrűsférgek, az örvényférgekből a fajfejlődés folyamán létrejöttek.
Az örvényférgek az ál- a gyűrűsférgek az igazi szelvényeződésnek, metameriának képviselői.
A szelvényezettség azt mondja, hogy az állat egymásután következő részeiben a fontos szervek megegyező módon ismétlődnek meg. Ennek megfelelően a gyűrűsféreg minden egyes szelvényében megtaláljuk megfelelő kiöblösödéssel a bélcsövet, gyűrűs férgek dúcpár képében az idegközpontot, az gyűrűs férgek és a vérereket ugyanazon számban és elhelyezkedésben, továbbá nagyon sok szelvényben a szaporítószerveket, s végül minden szelvénynek van saját kiválasztószerve: metanephridiuma, melyet éppen ezért szelvényszervnek is neveznek.
A metanephridium minden gyűrűsféregben azonos alkatú; minden egyes szelvényben egy pár, többé- vagy kevésbbé kanyargós, kígyózó lefutású csatornát találunk, gyűrűs férgek belső nyitott, csillós tölcsére az előző szelvényfalon áttör és az előző testüregi kamrából veszi fel a gyüledéket, viszont, szájadéka előtt húgyhólyagot formálván, a testfelületre ugyanazon szelvénybe torkollik, amelyben kanyarulatos csatornája fekszik.
Ez a szabályos szelvényeződés azáltal válik sok esetben elmosódottá, hogy több szelvény vagy teljességében, vagy pediglen csak egyes szervei tekintetében összeolvad, s így eltűnik. Még a legvilágosabban megmarad és szembe ötlik a szelvényeződés a másodlagos testűrnek: a cölomának fülkéződésében. A másodlagos testűr a középső csíralevélben: a mesodermában képződik.
Ez pedig maga egypár sejtből: a két ősmesodermasejtből keletkezik, amelyek az álca két oldalán, a végbél mellett képződnek és eleven oszlások során az úgynevezett mesodermacsíkot hozzák létre. Az állat szelvényeződésének első jele, mindig ebben a mesodermalemezben mutatkozik azáltal, hogy abban páros kamarasor képződik.
A gyűrűsférgek egyrésze egyenesen fejlődik, vagyis a tojásból az anyaállathoz hasonló piciny szervezet bújik elő, másrésze azonban előbb álca állapoton esik át; az álcát, mint fentebb láttuk, trochophorának nevezzük.
- Állattan | Digitális Tankönyvtár
- A gyűrűsférgek | Pannon Enciklopédia | Kézikönyvtár
- Az eddig tárgyalt csoportokkal nem is állnak közelebbi rokonságban, hiszen testfelépítésük szelvényezett metameria.
