Szalaggyöngyök kezelése embereknél. Lejegyezte

Környezettudatos ünnepek Ünnepek címszó alatt az emberek egy sor olyan dolgot cselekszenek, amit egyébként nem tennének, mert az nem fér bele a normális, hétköznapi ügymenetbe, értékrendbe, életszemléletbe. Igaz, az ünnepeknek pont a "nem normalitás" és "nem hétköznapiság" az egyik eszenciájuk, de bizonyos határokat nem kéne átlépni. VP kezdeményezésére már évek óta nem állítunk otthon fát, nevelje csak tovább a természet, a szeretet ünnepét ne fakitermeléssel kezdjük, a fenyő ne csak télen pompázzon, legyen szép ősszel, tavasszal és nyáron is.

Ha saját kertünk lenne és nem "közös", biztos a gyökeres, kiültethető fenyőre szavaznék. Műfenyőt nem szerettem volna, light-os dolgokat sem eszem-iszom, akkor inkább marad a semmi Viszont mint mindig, az éremnek két édes féreg tabletták van: emlékszem, hogy gyerekként hogyan tornyosult fölöttem a feldíszített karácsonyfa, milyen mesebeli volt ezáltal az ünnep, mennyire szerettem és szeretem a fenyő illatát Beszéltünk a gyerekekkel és megtaláltuk az arany középutat, ami már 5 éve működik és nagyon szeretjük.

Kacsaréten hatalmas fenyőgallycsokrot díszítünk, amit a fenyőárusok nyesedékeiből mazsolázunk össze, lemossuk róluk a sarat, és szerintem vázánk tartalmának szépsége vetekszik egy fáéval, s ráadásul ez csak "melléktermék".

Itt most lenne kép az ideiről, de ez is "delete" Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Nagyszülőknél a gyerekeket fa várja, így ne aggódjon senki, a Háromgyerek is érezheti, hogy milyen a fa alatt törpének lenni. Más: Egész évben szelektíven gyűjtjük a szemetet, papírt még véletlenül sem dobok a kukába, ha elkerülhető, nem vásárolunk műanyag palackos dolgokat, ha mégis, akkor azt is szelektíven dobjuk ki Azt hiszem ez a legtöbb szalaggyöngyök kezelése embereknél ma már természetes, legalábbis nagyon remélem.

Aztán jön a karácsony, és nekiállunk csomagolni.

Veszünk húsz tekercs drága papírt, két nap és két éjszaka alatt beburkoljuk az összes ajándékot, amit aztán tíz másodperc alatt tép szét az ajándékozott, s mi csak tömjük a szakadt, gyűrött papírt a zacskókba, és sprintelünk a lépcsőházban, hogy a halom papírunk beleférjen a kukába Idén elhatároztam, hogy amit csak lehet, azt nem csomagolom be.

Akadtak kivételek, de a felnőtteknek szánt ajándékok legtöbbje díszzacsiba került, a gyerekeknek pedig becsomagoltam, feldíszítettem egy nagyobb dobozt úgy, hogy kinyitható legyen a dekoráció tönkretétele nélkül, és így el tudjam rakni jövőre.

Annyi ajándékot adtunk hármuknak, ami belefért ebbe, az amúgy nem túl nagy dobozba, és ez is egy örök tanulság, hogy a "kevesebb néha több". Tavaly elhatároztuk VP-vel, hogy a játékokat "játszásra-kész" állapotban helyezzük a fa alá, amit lehet előre összeszerelünk, elemeket bekészítjük A dobozt azért találtam ki, mert ezáltal megmarad a dolog "titok" jellege, de szalaggyöngyök kezelése embereknél ismétlődött meg az, ami már évek óta, hogy a második-harmadik kicsomagolásánál lankad a kezdeti lelkesedés, s a végén VP-vel ülünk a fa alatt, és bontogatjuk a gyerekek ajándékait, azokat a csomagokat, melyeket az előző éjszaka oly gondosan és hulla fáradtan csomagoltunk, miközben ők meg nyávognak, hogy "apaaaa, segíts, ezzel hogy kell játszani Ezt a bejegyzést nem ünneprontásnak szántam, csak nekem olyan jól esett, hogy az idei karácsonyunk egész "környezettudatosra" sikeredett, bár azt hiszem ezt az ünnepi jelzőt még kevesen aggatták rá Vérzik a szívem Ehhez a bejegyzéshez, most nem csatolnék képet, kegyeleti szalaggyöngyök kezelése embereknél